Tanító

ὁ διδάσκαλος, -ου (ho didaszkalosz, -u)

1) tanító, oktató

2) rabbi, zsidó törvénytanító

A tanítókról két helyen is megjegyzi az Írás, hogy anyagilag tisztességben kell őket részesíteni:

Galáczia 6:6 - 10:

Akit az Igére tanítanak, minden javát ossza meg tanítójával.

Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet kigúnyolni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is.

Aki a testi természetébe vet, a testi természetből pusztulást fog aratni, de aki a Szellembe vet, a Szellemből fog aratni örök életet.

Ne hagyjuk abba a jó cselekvését, mert a maga idejében aratni fogunk, ha nem fáradunk bele.

Amikor tehát lehetőségünk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de elsősorban a hitünkhöz tartozókkal.

Ha a tanító nincs anyagilag megbecsülve, azt Isten úgy tekinti, hogy kigúnyolják (Istent). Mivel az Ő beszédét tanítja, és azt nem becsülik.

1 Timótheus 5:17 - 18:

Azok a vének, akik jó vezetők, megérdemlik a kétszeres tiszteletdíjat, különösen, akik a beszédben és a tanításban fáradoznak,

mert az Írás így szól: „A cséplő ökör száját ne kösd be!” – és: „A munkás megérdemli a fizetését.”